A nyulak társas viselkedése elsősorban a családi kötelékekben jut kifejezésre. Stabil, ún. anyaági, családi csoportban élnek, amely 2-9 anyából és 1-3 bakból, valamint az ő ivadékaikból és néhány további alárendelt baknyúlból áll. Ebben a formában ugyanis eredményesebb a védekezés a ragadozók ellen, ugyanakkor hátránya, a nagyobb fertőzésveszély.

A nyulak is, mint más családi kötelékben élő állatok, a csoporton belül egymás között bizonyos, a fajra jellemző egyedi távolságot tartanak. Ez a távolság, a nyulak esetében aktív időszakban három, egy irányba való ugráshoz elegendő távolság, ami kb. 1,5-2 m. Pihenéskor jellemzően összebújnak, egymást kölcsönösen tisztogatják, ugyanakkor evéskor távolságot tartanak. Ha a nyulak túl sűrűn élnek együtt, akkor csökken az egyedek közötti szokásos távolság, és ez káros stresszhatást fejthet ki, ami agresszív viselkedést eredményezhet.

Ha a domináns nyúl hirtelen mozdulattal fordul egy alacsonyabb rangú társa felé, akkor fenyegetésről beszélünk. Ilyenkor az egész teste előrenyúlik, könnyedén felemelkedik a végtagokon, a fülei felállnak. Ez az ún. fenyegető póz. Az alárendelt egyed ebben az esetben alávetettségi pózt vesz fel. Összekuporodik, fejét válla közé húzza, és mozdulatlan marad.

A társas együttélés másik jellegzetes viselkedésbeli sajátossága a rangsorrend, ami a nyulaknál többnyire az üldöző és támadó viselkedés során alakul ki. A kolóniában két, egymástól független, lineáris szerkezetű dominanciasor figyelhető meg; egy a hímek, egy pedig a nőstények között. A domináns állat szociális és szaporodási magatartása a többiekénél mindig fejlettebb.

A kapcsolatteremtéshez és a kapcsolatok ápolásához kötődő viselkedési formák a szimatolás, egymás kölcsönös mosdatása, illetve az együtt pihenés.

xsaját gépelés, forrás: haziallat.hu