Szerintem ez a hiedelem onnan ered, hogy megbecsült lovát a magyar ember elkényeztette, mindig igyekezett jó ivóvízzel ellátni, így a legtöbb ló ehhez hozzászokott, s ezt a későbbiekben meg is követelte.

Korántsem mindig ilyen igényesek azonban a lovak. A tömeges lóselejtezés idején a 60-as években a Budapesti Lóvágóhídra igen sok lovat zsúfoltak össze és az ellátásuk eléggé vontatott volt. Bár a csapból víz állandóan folyt, de keveredett a ürülékkel, a vérrel.

A legtöbb egyed ehhez jutott hozzá, s ezt fogyasztotta napokon, heteken át. A háborúk is hoztak olyan helyzeteket, hogy szennyezett patakból, állott vízből kellett a szomjukat oltani.

A ló egészségének fenntartása érdekében ne adjunk szerves anyagot tartalmazó ivóvizet. Az ásott kút messze legyen a trágyateleptől és az egyéb szennyezési lehetőségtől.

Takarmányozási szabály, hogyha egész éjjel szálai a ló, reggel előbb vízzel kínáljuk. Különben etetés közben vagy a végén itassunk. Teljes jóllakás előtt jobb itatni, akkor szívesebben iszik. Jóllakás után inkább szeret játszani a vízzel, a vizes edénnyel. Szénára szívesen iszik, zöldtakarmányra kevesebb vizet fogyaszt. Ha befejezte munkáját, fél-egy óra múlva itassunk.

Adódhat olyan helyzet, hogy munka közben - tartós munkavégzés alatt - itatni kell. Ilyenkor az a szabály, hogy túl mohón ne ihasson az állat, a zablát ne vegyük ki a szájából, a víz felszínére kis nyaláb tiszta szénát-szalmát szórjunk. Így szürcsölve iszik és a szívverése és a vérnyomása is jobban megnyugszik. Jó gyakorlat az is, hogy egyszerre kevesebbet engedünk inni és többször megkínáljuk. A nagyon felhevült lovat 10 perces várakozásokkal többször itassuk, így nem hűl le nagyon a gyomra, a belei, és nem reszket a ló, ami felesleges hőelvonással jár.

Bokszban, de állásban is dívik az önitató csésze használata. Jó megoldás, de adódnak vele problémák is. A hőmérséklettel nincs baj, könnyen is tisztítható. A vízfogyasztás mennyiségét azonban így nem tudjuk szabályozni. Igen gyors munkát végző lovakkal, versenylovakkal viszonylag kevesebb vizet szeretnénk fogyasztatni. Ezeknél az önitató csak akkor alkalmazható, ha el lehet zárni. Egyébként az önitatóval sok karos munka takarítható meg.

Ha a lovat vederből itatjuk, akkor vigyázzunk, hogy az fel ne boruljon, mert a ló könnyen víz nélkül marad. Két megoldás között választhatunk: az egész ivás alatt fogjuk a vedret (időrabló, tehát drága), úgy képezzük ki a zabolót vagy a jászlat, hogy a veder alja behelyezhető legyen, így nem dőlhet fel. A földre tett és szalmával körbevett veder sem biztonságos. Bele is léphet a ló. A dróttal, fémszalaggal rögzített veder balesetveszélyes.

Hogy mennyi vizet igyon a ló, azt a fogyasztott takarmány szárazanyagtartalma, a munka, a külső hőmérséklet szabja meg. Általában 1 kg szárazanyagra 3 liter vízfogyasztást számíthatunk. A megerőltető, a tartós munka, a gyors mozgás fokozza a vízigényt. A nagy melegben a szervezetnek nagy a vízvesztesége, s így többet kíván inni a ló.
Azt is meg kell azonban említeni, hogy némely ló, főleg csikó, játszik a vízzel, paskolja a pofájával. Ha szabad vályúra járnak, akkor a vályú felett egy rudat vezessünk, hogy ne tudja a fejét a vízbe mártani, s így nem fröcsköli ki. A napi átlagos ivóvízfogyasztás 20-30 liter. A ló fajtája, használata is befolyásolja az elfogyasztott víz mennyiségét. A szikár szervezetű (arab, berber, ahal-tekin) fajták, a versenylovak viszonylag kevesebb vízzel is beérik, a sok víz fogyasztása pedig rontja a teljesítményüket. Nagy hőségben az erősen izzadó ló akár 40-50 liter vizet is elfogyaszt.

Általános szabály, hogy naponta háromszor itassunk, reggel, délben, este. Megbonthatja ezt a szabályt a munka hossza, nehézsége, a külső hőmérséklet. Lehetséges, hogy rövid munkaidő mellett, főleg télen csak kétszer kell itatni. Ellenben nyáron, nagy melegben, nem elég a háromszori itatás, hanem négyszer, sőt ötször is meg kell kínálni a lovat. Beleszólhat az itatás rendjébe az is, ha az itatást nem úgy bonyolítják le, hogy egyszerre sokat engednek inni, hanem szaggatva, többször itatnak.

A csikókat is többször kell itatni, legelési napokon. Az a legjobb, ha kedvük szerint kereshetik fel az itatóvályút. Ha időnként hajtjuk a csikókat a vályúra, ügyeljünk arra, hogy elegendő víz álljon előttük és hogy minden csikónak módja legyen inni. Rendszerint a hitványabb egyedek vannak hátul a rangsorban és éppen ezek nem jutnak elegendő ivóvízhez, ezáltal még hitványabbak lesznek.

xsaját gépelés, forrás lovak-lovasok.hu