• Méret:25-26 kg, 55-62 cm
• Gondozás: átlagos
• Képzés: könnyű
• Szín: Fekete,sárga,világos vagy sötét csokoládészín

A labradorok a világon mindent szeretnek, különösen az ételt. És a vizet! E csodálatosan boldog, nyitott természetű kutyafajta eredete a távoli múlt homályába vész, de az tudott róla, hogy először a portugál vagy baszk halászokkal lehetséges, hogy még a viking hajósokkal jutott el Újfundlandra, és az első ír és angol halászhajók 1500-as években történt megérkezésekor már ezen a helyen élt. Az 1700-as években Kanada keleti partvidékének ebben az elszigetelt körzetében , két elkülönült kutyatípust tartottak számon. Az egyikből, a nehéz testű, nagy Szent János kutyájának nevezett típusból tenyésztették ki az újfundlandit, a másik kisebb, sima szőrű, fekete fajtát, a kis Szent János kutyáját pedig a szárazföldi és a vízi zsákmány begyűjtésére használták. Néhány kisebb termetű kutyát Angliába vittek, ahol gazdag földbitokosok vásárolták fel őket. Malmesbury harmadikgrófja használta először a labrador elnevezést ezekre a kutyákra. Az 1950-es években a labrador a vidéki birtokok kutyájának számított, majd szeretetre méltó természetének és kedvességének köszönhetően a népszerűége úgy megnőtt, hogy a csúcsot is elfoglalta.

A labrador minden tevékenységet élvezettel folytat- szeret sétálni, futkározni, kirándulni, de a meleg kandalló mellett is szívesen elszunyókál. Imádja a vizet, kitűnő munkát végez a hegyek közt, a lavinaszerencsétlenségek áldozatainak felkutatásában és mentésében, számos jótékonysági szervezet vakvezető kutyának is ezt a fajtát választja ki és képzi ki, hasonlóan a legnépszerűbb a terápiás célokra használt kedvencek között is. Mint minden fajtának, a labradornak is megvannak a maga árnyoldalai. Iszonyú felfordulást képes csinálni. A kis ügyetlen, koordinálatlan mozgású labrador-kölykök tele vannak lelkesedéssel. Erőteljes és állandóan vidáman csóvált farkukkal mindent elsodornak maguk körül. A kölyökkor, ráadásul meglehetősen sokáig is tart: emocionálisan a labradorok két-, sőt, hároméves korukig kölykök maradnak. A fajtánál, sajnos a fájdalmas könyök és csípőbántalmak gyakran öröklődnek. A továbbtenyésztésre szánt labradorok ízületeit egy külön, előre meghatározott programnak megfelelően kell előzetesen megvizsgáltatni. A szemeket is alaposan meg kell nézetni, és lehetőség szerint kiszűrni az örökletes retinasorvadást és szürkehályog veszélyét. A legnagyobb problémát mégis a labrador étkezési szokásai jelentik. Ha nem számolják ki pontosan a naponta nekik juttatandó kalóriamennyiséget, akkor ezek a kényelmes kutyák könnyen elhíznak.